Hát akkor kérdezgessünk újra, hiszen annyi mindent szerettetek volna tudni…
Milyen itt az élet?
– Azt szoktam mondani, az élet itt is ugyanolyan, csak épp van egy gyönyörű tengerpart egy még gyönyörűbb városkával. Tudom, úgy hangzik, ez bőven elég, de valójában a mindennapok itt is mindennapok, az élet itt is zajlik, annak minden bújával-örömével.
Mit szeretsz itt a legjobban?
– Sokmindent szeretek, főképp ezt a csodálatos környezetet. Én még most is úgy indulok sétálni, mintha turista volnék és most először látnám mindezt magam körül. Állandóan fényképezek, mindig minden az újdonság erejével hat rám, pedig már százszor láttam… de nem lehet megunni. A „WOWW effektus“ még mindig működik és szerintem nem fog soha elmúlni.
A másik dolog, amit csodálok és nagyban eltér attól, ahogy mi otthon élünk az az, hogy az emberek nagyon sokat találkoznak egymással. Imádom nézni, ahogy esténként összejönnek, leülnek egy asztalhoz akár egy kocsmában és egy sör mellett kártyázni kezdenek.. ilyenkor mindig meghatódok.. persze a kisvárosi „feeling“-nek az az átka, hogy mindenki mindent tud mindenkiről, de valahogy ez itt engem kevésbé zavar. Nem érzem ugyanis a rosszindulatot, ami igencsak jellemző a hazaiakra.
Mi az, ami a legjobban hiányzik otthonról?
– Hát egy része praktikus dolog… Bizonyos dolgok otthon olajozottabban működnek, például ha szeretnék beszerezni ezt azt. Aztán nagyon hiányoznak az otthoni édességek. Istenem… ha tudnák micsoda íze van egy zserbónak vagy dióskiflinek.. a töltött káposztáról meg társairól már ne is beszéljek… Kenyér sincs normális, legalábbis nem sok köze van az otthonihoz, nagyon édes… mint általában az édességeik… halovány fogalmuk sincs az igazi édességekről és a kávézásnak sincs olyan kultúrája, mint otthon. Ezt azért hiányolom.
Milyen előnyei vannak az itteni életnek?
– Erre azt szoktam mondani, pl. az, hogy csak egyik oldalról üthetnek el, mivel majdnem minden utca egyirányú. De persze ezenkívül van sok, máskülönben nem bírtam volna itt eddig.
Mit szólsz a turistákhoz?
– Van egy mondásom, de inkább nem írom le, mert távol álljon tőlem, hogy bárkit is megsértsek, hiszen nem vonatkozik minden turistára. De a szezon végét bizony mindenki úgy várja már, mint a karácsonyt… A Dolly Roll „Elpattant egy húr“ című száma azt hiszem tökéletesen jellemzi a szezonvégi idegállapotokat. Egy barátnőm pedig azt szokta mondani, a sorozatgyilkosok előző életükben biztos recepciósok voltak… 😊
Milyen vidám sztorid van a turistákkal kapcsolatban?
– Óóó, rengeteg van… egyszer a buszmegállónál a vonatot várták… sín egy szál se.. nem tudom, honnan jöttek, melyik bolygóról. De lassan könyvet tudnék írni, annyi történetem van.
Mi az, ami téged kiakaszt az itteni életben?
– A lassúság például… hogy mindenre ráérnek. Hogy két kilóméteres a sor a postán, de ők megbeszélik, melyik sonka a legjobb… de persze, soha nagyobb gondot ennél!!!