Sokan, sok mindent kérdeztetek tőlem az elmúlt hónapokban, főképp az itteni életről. Ezért aztán úgy döntöttem, megkérdezem magam is, miért jöttem ide, milyen itt az élet, mit szeretek és mit nem az itteni hétköznapokban azok alapján, amit Ti kérdeztetek tőlem.
Mióta élsz itt és mennyire sikerült beilleszkedned?
– Nos, erre kicsit nehéz válaszolnom, mert hivatalosan nagyjából öt éve, de ez valójában azért nem teljesen igaz, mert előtte is voltak már próbálkozások, és sok időt töltöttem el itt katalán földön az elmúlt évek alatt. Kb. 10 éve mindig visszajárok ide, sok nyarat töltöttem itt, míg végül adódott egy lehetőség és én kiköltöztem. Hivatalosan ennek két éve.
Milyenek a spanyolok?
– Itt mindjárt javítanék is: nem spanyolok, katalánok. Mivel felvidékről származom, ez egy olyan kérdés, ami engem is érzékenyen érint, ezért jobban értem, mi az, hogy katalán és miért nem spanyol. Ők egy független nemzet /legalábbis ezidáig, ha a politika bele nem szól/, saját nyelvvel, saját autonómiával. Kissé zárkózottak, de ha köztük élsz, és igazán közéjük akarsz tartozni, befogadnak és barátságosak.
Milyen a katalán nyelv? Ugye hasonlít a spanyolra?
– Nem, nem igazán. Vannak ugyan szavak, amik nagyon hasonlóak, de a katalán inkább a portugál, az olasz és a spanyol keveréke, a legtöbb dolog eltérő, hangzásra is teljesen más, mint a spanyol.
Igaz, hogy a spanyolok lusták?
– Már megint javítanék: ahogy az előbb mondtam, nem spanyolok, hanem katalánok. Nem nyilvánítok véleményt a spanyolokról, hisz én Katalóniában élek, ezért elsősorban az ő szokásaikat, munkamoráljukat ismerem. És, ami azt illeti, szerintem egyáltalán nem lusták. Az egész szezont keményen végigdolgozzák, reggeltől estéig, van, hogy sok hónapon keresztül egy szál szabadnap nélkül. Szóval nagyon is dolgos nemzetnek tartom őket. Az igaz, hogy miután véget ér a szezon, eldobnak ásót, kapát, nagyharangot, és legközelebb közvetlen a húsvéti ünnepek előtt „eszmélnek fel“ újra. Számomra ez egy kicsit szokatlan és néha bosszantó is, mert szinte mindent az utolsó pillanatra hagynak.
Milyen az átlagkereset? Meg lehet élni egy fizetésből?
– Nem mondhatnám, bár nem lehetetlen. Csak nagyon nehéz. Ez itt nem Németország, nem lehet ezreket keresni. Az átlagfizetés nagyjából 800-1200 euró között mozog. Ez nagyon jól hangzik, de a lakhatás drága: egy lakás bérlése kb. 400 eurótól kezdődik, plusz a rezsi, és az pedig elég borsos, mivel a villany nagyon sokba kerül, fűtés viszont általában nincs. Az viszont tény, hogy az élelmiszer nem drága, sőt sok esetben olcsóbb, mint otthon.
Ha valaki ki szeretne költözni, mit érdemes tudnia?
– Mindig azt szoktam mondani, azért nem árt két lábbal a földön állni. Hiába van valakinek spórolt pénze, nagyon nehéz kiadó ingatlanhoz jutni, legalábbis itt Tossában. Az emberek többsége nem szivesen ad ki idegeneknek lakást, ráadásul nyáron egy hét alatt több pénz jön be nekik az ingatlanuk kiadásakor, mint egyhavi lakbér. Ezenkívül – ha ügynökségen keresztül szeretnénk bérelni – számolni kell azzal, hogy kérik az itteni munkaszerződést, fizetési kimutatást, ami ugye lehetetlen feladat annak, aki épp kiköltözne. A kaució sem kevés: általában 2-3 havi bért kell előre kifizetni. Persze, nem akarom senki kedvét se szegni, de ezek a tények. Sok szerencse kell ahhoz, hogy az ember lánya megvesse a lábát. De nem lehetetlen, hiszen nekem is sikerült. Igaz, nem ment egyik napról a másikra, és nem volt könnyű sem.
Mit tanácsolnál azoknak, akik mindezek ellenére szeretnének szerencsét próbálni?
– Nem árt, ha az ember beszél nyelveket. Elsősorban spanyolt, aztán franciát vagy angolt. Ezek a leggyakrabban használt nyelvek. Menni kell, kérdezni kell egyfolytában és ahogy megvan a munka, keményen dolgozni. Sajnos az az elképzelés, hogy „de jó, majd lesz időm napozni is“, nagyon keveseknek jön be. A nyári szezon tényleg húzós, én nem is szeretem, mert nyár végére kicsit mindenki „megbolondul“ és besokall. Az én kedvenc időszakom az ősz: a nyugalom, a séták, a napsütés ideje…
Folyt. köv.